1956. október 23-án tüntető diákok és polgárok juttatták kifejezésre szolidaritásukat a lengyel munkásokkal, akik több bért és jobb ellátást követeltek.

A kommunista párt vezetőinek bizonytalankodását jelezte, hogy többször megváltoztatták álláspontjukat a felvonulás engedélyezésével kapcsolatban. A diákok azonban kitartottak elhatározásuk mellett. Egyre több tüntető egyre határozottabb követelést fogalmazott meg.

Az egymásba kapaszkodó, egymásból erőt merítő magyarok egy emberként nyilvánították ki, hogy szabadságot és nemzeti függetlenséget akarnak. Este a parlament előtt Nagy Imre szólt hozzájuk, akit sokan a változások emberének tekintettek. Nagy „elvtársaknak” szólította a tüntetőket, mire a több százezres tömeg azt válaszolta: „Nem vagyunk mi elvtársak.”

Aznap este kezdetét vette a világtörténelem első olyan forradalma, majd fegyveres szabadságharca, amelyet egy nemzet a totális diktatúrát működtető idegen megszállóval szemben folytatott.